Ismeretes, hogy Orbán Viktor nem minden sportágat támogat, hanem a látványsportokat részesíti előnyben. A vízilabdával, a kézilabdával, kajak-kenuval, ökölvívással nincs gondom, hiszen ezek nemcsak látványosak, hanem sikeresek is. De van egy sportág, amelyben meglehetősen sikeresek vagyunk, de nem tekintjük látványsportnak. Ez a sakk. Hogy lehetne a sakkot is látványsportággá változtatni?

Elsősorban is szükség van egy stadionra. A figurák valóságosak lennének: a paraszt valódi paraszt (fehér ingben, fekete csizmában), a futó valódi (mondjuk, maratoni) futó, a király és királynő is valódi emberek lennének. Még a huszár is könnyen beállítható, a Nemzeti Vágtából. Nagyobb gondot csak a bástya jelentene, de ebben az esetben az angol verziót használnánk: bishop, azaz püspök. Talán csak akadna egy egyházi személy, aki elvállalja ezt a szerepet!

A játékosok a szokásos módon ülnének egy asztal mellett, és nyomkodnák a sakkórát, de színes lámpák villognának, és rockzene szólna. A lépéseket Gundel Takács Gábor jelentené be hangszórón, a figurák ennek megfelelően mozognának a 64 négyzetre osztott zöld gyepen. Amikor az egyik figura leüti a másikat, akkor jól bokán rúgná, és a szenvedő alanyt a futballmeccsekről már ismert ládában vinnék le az egészségügyiek. A rosálást tánclépésekkel oldanák meg, a sakkot pedig ökölrázással jeleznék. A boksz-arénából átcsábított szurkolók hangosan ordítanák, hogy "Öld meg!" Szerintem ehhez különösebb nehézségek nélkül csatlakoznának a futballhuligánok.

Amikor valaki megnyeri a játszmát, színes petárdákat lehetne kilőni és Gripenek húzhatnának el a stadion fölött. Ha valaki feladja vagy ha a játékosok döntetlenben állapodnak meg, akkor szabadon lehetne pfújolni. Még nem tudom, milyen módon lehetne adaptálni azt a népi mondást, hogy "hülye bíró", de biztosan kialakul ez is.

Amikor nincs semmilyen izgalmas sakkjátszma, akkor esetleg lehetne focizni is. De arra nehezen lehetne közönséget találni.

(2014. okt. 25.)