Variációk külpolitikára
Októberben Iránba látogatott az Országgyűlés alelnöke. Találkozott az iráni külügyi bizottság elnökével is, aki az Egyesült Államokat okolta a terrorizmus terjedéséért.
Amikor hazatért, a miniszterelnöknek beszámolt az iráni tapasztalatairól.
- Hallott valami fontosat Teheránban?
- Igen, hallottam.
- Mi volt az?
- Amerika a Nagy Sátán.
- Hm. Ez jó. Kár, hogy nekünk sátánnak már itt van a Gyurcsány. De őt nem akarom nagynak nevezni. "Amerika a nagy Gyurcsány"? Ez egyáltalán nem hangzik jól. De majd valamit kitalálunk.
- Hova menjek legközelebb?
- Észak-Koreába.
- Miért éppen oda?
- Megkérdezhetné azt a fiatalembert, hogy mennyit érne meg neki, ha a stratégiai partnerünk lenne.
- De nekik van atombombájuk.
- Nekünk meg atomszemetünk. Hátha tudnak vele kezdeni valamit.
- Azt először dúsítani kell.
- Na és! Mi dúsításban nagyok vagyunk. Mondjon nekem bármit, és azonnal feldúsítom.
- Ez igaz. Mit vigyek Phenjanba?
- Pálinkát. A pálinkának tudatmódosító hatása van, ettől a nép boldogabbnak látja a helyzetét.
- És Phenjan után?
- A Vatikánba.
- Oda minek?
- Nem ártanak a jó összeköttetések.
- De mi lesz, ha Ferenc pápa is mond majd valami csúnyát?
- Igaz. Mostanában néha úgy beszél, mint egy kommunista. Akkor külön egyházat alapítok. VIII. Henriknek már bejött.
- Igaza van. Isten áldja, miniszterelnök úr!
- Mindörökké, ámen.
(2014. dec. 26.)