Nem tudom megérteni azokat a dilettáns költőket, akik a saját nevük alatt igazi költők verseit jelentetik meg. Ugyan ki akarná elolvasni egy névtelen alkotó legjobb alkotását is? Én azt csinálnám, hogy a saját verseimet adnám ki, csak azt írnám oda, hogy "írta Petőfi Sándor". Akkor elolvasnák. Akkor elkezdenék olvasni.

Egyébként, milyen a véletlen, a barguzini sírban én találtam meg Petőfi Sándor utolsó versét. Így hangzik:

Távol a hazától

Ó, édes hazám, de messze vagy!
Szívemet markolja dermesztő fagy.
Messze a Tisza, a magyar puszta.
Ahova nézek, mindenütt muszka.
Nap közben oroszul gagyognak velünk,
de még kicsi a nyelvismeretünk.
Azt mondják, davaj, azt mondják, durák,
a szokásaik is eléggé furák.
Sokszor jutsz eszembe, ó, édes haza!
Elválaszt tőled ásó meg kapa.
Ássuk a gödröt, a talaj kemény,
szívünkből lassan elfogy a remény.
Szállásunk faház, majdhogynem karám,
ebédünk: kóró, vacsoránk: csalán.
Ettől a hátamon feláll a szőr.
Írnék még többet, de meglát az őr.

Ehhez tényleg csak annyi kell, hogy "közreadja: Mándy Gábor".

Látjátok, ti is hogy elolvastátok!