A vasárnapi zárva tartás nyomán kialakulhat egyfajta feketekereskedelem.

Úgy képzelem el, hogy valaki hét közben rendelésre megveszi az árut, és annak, aki csak akkor ér rá, vasárnap továbbadja. Természetesen szerény haszonnal és illegálisan. Ennek híre szájról szájra jár, suttogva terjesztik, mint a csempészett cigarettát.

Aztán majd jön a TEK, lámpás géppisztollyal, és a feketézőket bebörtönzik. Volt már ilyen az ötvenes években, és akkor is kemény harcot folytattak ellene az állami szervek. Akkor az "árurejtegetés" volt a fő vád. Hozhatunk törvényeket, de a természetes szükségleteket ki kell elégíteni. Ha az egyik illegális helyet bezárják, majd nyílik helyette másik. És lesznek mindenféle fedőnevek - például "vásárlók önképző köre", "ínyenc klub", "főzőtanfolyam". Az emberek kimondják, és kacsintanak hozzá.

Ugyanígy képzelem el a házhoz szállítás tilalmát. A vevő kiválasztja az árut, átutalja a pénzt, és megbeszélik, hogy mikor veszi fel a küldeményt. Jön egy autó, villant a lámpájával, a vevő beszáll egy szatyorral, majd fél perc múlva kiszáll a szatyorral és hoppá, már nála is van a megrendelt termék.

Kiderülhet, hogy a fekete gazdaság versenyképesebb, mint a piros-fehér-zöld.

(2015. febr. 1.)