Az Élet és Irodalom szeptember 19-iki számában Váncsa István leír egy - happy enddel végződő - esetet, de közben negatív képet fest a hazai egészségügyről. Persze, ha az orvosok elmennek, a betegek pedig maradnak, ettől az egészségügyi szolgáltatás törvényszerűen romlik. Ezen nem kell csodálkozni.…
Ezt a blogot az olyan rövid szellemeskedéseknek szentelem, mint amilyenek az Élet és Irodalom Páratlan oldalán szoktak megjelenni. Még csak most indítom. Először a legrégebbi ilyen megjegyzéseim kerülnek fel, aztán remélhetően nemsokára utolérem magamat.
Gyerekkoromat egy alföldi kisvárosban éltem le, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, és teljesen természetesnek tartottam, hogy mindenhova biciklivel jussak el. A lovaskocsik mellett főként a teherautókra kellett vigyázni, és időnként egy-egy személyautó is feltűnt. Kerékpározni nem volt veszélyes,…