A hármas metró átépítését néhány napra felfüggesztették. Ez alatt az egész vonalon lehetett közlekedni, élveztük, hogy milyen lenne, ha minden normálisan működne. Aztán folytatódott a munka, megint előkerültek a metrópótló buszok, és bosszankodtak az utasok. Felmerült bennem, hogy mi lenne, ha a NER-t is felfüggesztenék, csak egy hétre. Kifújhatnánk magunkat, kiélveznénk, milyen élni normálisan. Gyűlölködés helyett talán még rá is mosolyognánk egymásra. Aztán folytatódhatna az őrület. Akkor már nem fájna annyira.

(Elküldve: Élet és Irodalom, 2019. ápr. 6.)