Nézek egy filmet a tévében. Jön az első reklám. Egy nőnek fáj a feje. Láthatóan nagyon szenved. De aztán bevesz egy tablettát, és másodpercek alatt meggyógyul.

Örülök neki, és kimegyek az illemhelyre. Amikor visszajövök, éppen egy autóreklám fejeződik be, majd megjelenik ugyanaz a nő, és ugyanúgy fogja a fejét. Na, ennyit ér ez a gyógyszer. Ezt se veszem be.

(2015. dec. 21.)

Meglátogattam a barátnőmet. Nagyon szenvedélyes. Ahogy meglátott, rögtön nekem esett. Meztelenre vetkőztetett, lerángatta rólam az inget, a nadrágot, még a gatyát is.

- Mondtam, hogy ezek nem lehetnek rajtad egy hétnél tovább - szólt, és csak úgy parázslott a szeme. - Ezt meg azonnal kidobjuk, mert lukas - tette hozzá.
- De hát olyan kicsi a luk. Otthonra még jó lesz - próbáltam védekezni. De ezzel nem értem el semmit.

Összenyalábolta a ruhadarabjaimat, nekem pedig odalökött egy természetellenesen tiszta inget.

Kettőnk közül ő viseli a nadrágot. És az mindig tiszta. Miért tűröm? Nyilván mazochista vagyok.

(2015. dec. 19.)

Jön a Karácsony. A nejem már halálra izgulja magát amiatt, hogy mennyi munka lesz elkészíteni több napra az ünnepi lakomát az egész családnak, tisztára ki fog dögölni. Javasoltam, hogy döntse el: mindennek a beszerzését rám bízza, vagy csak sajnáltatja magát. Tegyen, ahogy jól esik. Ezen nagyon berágott. Úgy látszik, most ehhez volt kedve.

(2015. dec. 3.)

Én tulajdonképpen részletre veszem a cipőimet.

Minden évben veszek egy pár rossz minőségű, olcsó kínait, ahelyett, hogy több évre vennék egy igazán márkás, drága cipőt.

Amit egyébként szintén Kínában gyártanak, és a sarka ugyanolyan gyorsan elkopik.

(2015. nov. 26.)

A magyar foci-válogatott küszködését látva a menekültek véget nem érő beáramlása éppen kapóra jött. A Keletiben nagyon ügyesen kezelték a labdát. Miért csak a német és francia válogatottban lehetnek bevándorlók?

Persze a neveket magyarosítani kellene: al-Bajtár helyett Bojtár, Ibn Haldún helyett Hajós, al-Fárábi helyett Fábry, Aszad helyett Aszódi, és így tovább.

Más sportágakra is jó hatással lenne a friss vér. Gondolok elsősorban a gyaloglásra, távfutásra, akadályfutásra. Nemsokára majd a küzdősportokban is meg fogják mutatni a tehetségüket.

(2015. szept. 9.)

- Hallottad? Holnap lesz a világvége.
- Holnap? Az nem jó.
- Hogyhogy?
- Nem érek rá. Már más programom van.
- Hát mondd le!
- Nem lehet. A hölgy megsértődik.
- Mit számít már, hogy megsértődik! Neki is vége lesz.
- Te nem ismered őt. Sohasem fog megbocsájtani.
- Hát, ahogy gondolod. Isten veled. Többé nem látjuk egymást.
- Mi az, hogy nem látjuk egymást?! Tartozol egy kávéval!

(2015. szept. 8.)

A törvény szerint a vasárnapi nyitva tartás tilalmát az áruházak évente 5 alkalommal megszeghetik. Ezt megbeszélem a feleségemmel. Mi egész évben hűségesek vagyunk egymáshoz, de nekem is kellene öt ilyen nap.

(2015. szept. 7.)

- Borzasztó ez a drágaság.
- Miért?
- Egy kiló kenyér már négyszáz forint!
- Négyszáz forint? Az nem is sok.
- Hogyhogy nem sok?
- Hát mit tudsz venni manapság négyszáz forintért? Jó, ha egy kiló kenyeret.

(2015. aug. 24.)

Ez egy igaz történet, semmit nem változtattam meg benne.

A legutóbbi felhőszakadás idején, este 8 tájban, a Lehel téri metró-aluljáróban ömlött a víz a babakocsik számára tervezett lépcsőmentes lejáratból. A kijelző kijelezte, hogy a 14-es villamos azonnal indul. Rohantuk, hogy elérjük. Elértük, felugrottunk rá, és ráztuk le a vizet a ruhánkról és esernyőnkről. Akinek volt helye, leült. És vártunk, hogy elinduljon a villamos.

Vártunk és vártunk. Az ablakon keresztül bámultuk a trolimegállóban ácsorgó utasokat, és örültünk a saját szerencsénknek.

Egy idő után megszólalt a vezető hangja: "a villamos közlekedéstechnikai okokból határozatlan ideig nem indul el". Az optimisták nem sokat törődtek vele, mert az ilyesmi ...

Szeretem, ha figyelnek rám. Ilyenkor szinte megtáltosodom, lelkesen tovább adom, amire magamtól rájöttem. És a párom figyel. Ezt szeretem benne.

Legutóbb például elmeséltem neki, hogy ha 1939-ben Sztálin nem köt meg nem támadási szerződést Németországgal, hanem Lengyelország lerohanása ürügyén általános mozgósítást rendel el (biztosítva Hitlert, hogy erre csak belpolitikai célból van szüksége), akkor két év múlva már egy jól felkészült Vörös Hadsereg várhatta volna a németeket, következésképp nem lett volna lehetőség a villámháborúra.

Mivel a páromnak nem volt kifogása, még a hadiipar átalakítására is kitértem, és már éppen a Katyusa rakéta-sorozatlövő haditechnikai előnyeit kezdtem volna ecsetelni, amikor ...