Szeretem, ha figyelnek rám. Ilyenkor szinte megtáltosodom, lelkesen tovább adom, amire magamtól rájöttem. És a párom figyel. Ezt szeretem benne.

Legutóbb például elmeséltem neki, hogy ha 1939-ben Sztálin nem köt meg nem támadási szerződést Németországgal, hanem Lengyelország lerohanása ürügyén általános mozgósítást rendel el (biztosítva Hitlert, hogy erre csak belpolitikai célból van szüksége), akkor két év múlva már egy jól felkészült Vörös Hadsereg várhatta volna a németeket, következésképp nem lett volna lehetőség a villámháborúra.

Mivel a páromnak nem volt kifogása, még a hadiipar átalakítására is kitértem, és már éppen a Katyusa rakéta-sorozatlövő haditechnikai előnyeit kezdtem volna ecsetelni, amikor megszólalt: "Ki van oldódva a cipőfűződ."

Megkötöttem, és folytattam a T-34-es tank lánctalpának újításával, de tíz perc múlva újból közbeszólt: "Most kezdődik a Columbo a tévében."

Na jó, majd a film után folytatom. Hiszen a lényeghez még el sem jutottam. És azért élünk párosan, hogy megoszthassuk egymással a gondolatainkat.

(2015. júl. 8.)